A házszabály megsértése miatt kitiltották az Index és az Origo fotósait az országházból. Mielőtt bárki hörögni kezdene, hogy „fújfidesz” meg „patásorbán”, szögezzük le, hogy egy többéves folyamat újabb állomásáról van szó. 1998 óta a tévétársaságok nem készíthetnek saját felvételeket az ülésteremben, és ezen a helyzeten a (szabad)demokratikus jogainkat oly lelkesen védelmező társaság a rendelkezésére álló nyolc évben csak annyit változtatott, hogy a folyosókról is eltakarították a törvénysértő politikusokról kínos képsorokat közlő operatőröket.
Év elején a büfé környékén ólálkodó sajtóhiénákat száműzték az emeleti karzatra, így készült az Orbán beszéd fotója. Bocs, visszanyalt a fagyi.
Értem én, hogy az országmentés nehéz munkájában fáradozó képviselőknek annyira hiányzik a szimatoló sajtómunkás, mint Vona Gábornak az, hogy szerenádot adjon az ablaka alatt a 100 tagú cigányzenekar. Csak az a gond a házszabállyal, ami a képviselők jogállásával, javadalmazásával, stb. is: hogy az érintettek döntenek minderről, és mi álljuk a cechet.
Az a parlamenti közmunkás, aki nehezményezi, hogy újságolvasás, netezés, pornónézegetés, keresztrejtvényfejtés, alvás közben kapták lencsevégre az ülésteremben, a mi pénzünkön teszi mindezt. Munkaidőben. Ha valamelyik magáncégnél kapják ilyesmin, nem a szerződés (ciklus) lejártakor repül, hanem azonnal. Lehet rühellni, amikor a sajtó vegzálja az embert, de javaslom minden képviselőnek, hogy ilyenkor gondoljon erre: „A főnök hivat.”
Szónokolhat bárki országvezetésről, országmentésről, háborúról, stb. de ne felejtsük el, hogy a kormányzás és törvényhozás kőkemény napi munka. Az adófizetők által megbízott hivatalnokoknak az a dolga, hogy a lehető legtöbb ember számára a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg az adott helyzetben. Ha innen nézem, az adófizetőkre tartozik, hogy nyolc évi alapos felkészülés után milyen kétségbeesett ötletelés előzi meg a döntéseket. Nem kell az újságírókat sehonnan kitiltani, fenyegetni, szankcionálni.
Ők csak a munkájukat végzik.