Dörner Györgynek sikerült felkavarnia az állóvizet. Ez nem semmi, ha meggondoljuk, hogy a Jobbik rendesen izmozott annak érdekében, hogy összejöjjön nekik a témában egy tizedennyire sikeres médiahack. Bár született a tárgyban nagyon jó szakmai elemzés, a reakciók többsége kimerül abban, hogy „Ne legyen újnyilas színház a fővárosban!”, ami – valljuk be – édeskevés.

Dörner Györgyöt nyilasozzák, nácizzák, csak éppen nem látom, melyik kijelentésével vívta ki magának ezt a jelzőt. Pedig a net nem felejt. Csurka más kérdés, de őt se nyilasoznám le – inkább megélhetési antiszemita, de ő sok minden volt már életében. Valójában nem is ők az érdekesek, hanem az, hogy Tarlós István miért Dörner György pályázatát fogadta el.

Aki követte a főpolgármester pályafutását, azt nem lepte meg a döntés. A Jobbik a budapesti közgyűlésben több, mint 10%-kal képviselteti magát, míg a fővárosban száz színház működik. Ha a jobbikos szavazókat ugyanolyan jogú adófizetőknek tartjuk, mint bármely más állampolgárt, akkor logikus lépés, hogy legyen egy olyan fővárosi színház, ahol az ő szájízüknek megfelelő darabokat játszanak. Persze lehet követelni, hogy „ordas eszméket” ne közpénzen fenntartott intézményekben hirdessenek, csakhogy ezen az alapon a parlamentet is bezárhatnánk. Tetszik, nem tetszik, a Jobbik és a MIÉP törvényesen működő politikai alakulat, ráadásul az előbbi képviselői közpénzekből hintik az igét az országgyűlésben, sőt az Európai Parlamentben is. Megjegyzem, Dörner nem valamelyik liberális színházigazgatót váltotta fel – holott az SZDSZ gyakorlatilag eltűnt a politikai palettáról.

Az egymástól eltérő igények kényes egyensúlyának rendszerét működtető főpolgármester ismét jelesre vizsgázott. Biztosra vehetjük, hogy a szélső jobbnak tett szívesség ellenértékét adott pillanatban be fogja hajtani. Lehet azon sopánkodni, hogy Tarlós István politikai döntést hozott, csakhogy ő azért van ott, hogy politikai döntéseket hozzon. Most komolyan: akad bárki, aki szakmai döntést várt tőle? Annyit se ért a színházhoz, mint Dávid Ibolya a focihoz – és nem is az a dolga.

Viszont Tarlós István, a demokratikus politikus csúfosan megbukott.

Egyfelől mert Budapest főpolgármestereként „az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény előírásainak megfelelően, valamint  a Fővárosi Önkormányzat vagyonáról, a vagyontárgyak feletti tulajdonosi jogok gyakorlásáról szóló 75/2007.(XII.28.) Főv. Kgy. rendelet 52. § (2) bekezdése szerint – a társaság legfőbb szervének hatáskörében eljárva” hirdetett pályázatot az Új Színház igazgatói posztjának betöltésére. Ebbe nem férhet semmiféle háttéralku, márpedig Dörner György pályázatának színvonala alapján joggal feltételezhető, hogy ő már az általa leadott „szakanyag” benyújtásakor tudta, le van zsírozva a dolog. Viszont ebben az esetben a pályázat adminisztrálására, elbírálására az adófizetők pénzéből egyetlen munkaórát se szabad pazarolni. Ez a törvényalkotó szándékának látványos semmibe vétele – még arra se vették a fáradságot, hogy megírassanak valakivel egy szakmailag elfogadható pályázatot.

Főpolgármesterünk úgy tűnik, elfelejtette, hogy az Új Színház közpénzekből működik. Ez azt jelenti, hogy fillérre el kell számolniuk mindennel. Ha Tarlós István tudni akarja, mire fogják költeni az adófizetők pénzét, akkor a pályázatban elsősorban részletes pénzügyi tervet kellene kérnie. Dörner György dolgozata ennek érintőlegesen se felel meg – hacsak azt nem vesszük, hogy a közpénzekhez sajátosan viszonyuló Csurka Istvánt akarja kinevezni intendánsnak.

Tarlós István a mi pénzünkkel gazdálkodik. Hogy milyen szellemiségű lesz az Új Színház repertoárja, az lehet a budapesti szavazópolgárok politikai irányultságának függvénye. Hogy a főpolgármester kikre bízza a befizetett adónkat, és hogy nagyítóval nézi-e át az általuk vezetett intézmény költségvetését, az nem. Egyébként bármely EU-s pályázat esetén két, egymástól független bíráló értékelését kapja a pályázó – a pályázat megnyerésének vagy elutasításának indoklása ugyanis nem kegy, hanem az átláthatóság biztosítéka.

Tarlós István mindezt nem érti, és valójában ez a legnagyobb baj Dörner György kinevezésének ügyében.