A félreértések elkerülése végett szögezzük le: a Nyirő József temetése körüli botránysorozat teljesen fölösleges volt. Egy közel 60 éve elhunyt ember újratemetése nem románellenes cselekedet. Annál is kevésbé, mert Nyirő Józsefnek 2004 óta áll szobra Székelyudvarhelyen. Politikai eseményt legfeljebb azok kreálnak belőle, akik így szeretnék sütögetni a pecsenyéjüket. Mindkét oldalon. Az, hogy az egész végül bohózatba fulladt – zarándokvonatostól, huszárostól, táskástól, razziástól – jól jelzi, mennyire súlytalan a dolog.
(Victor Kolář. A kép lelőhelye: http://museum.middlebury.edu/store/notecards)
Miért idegesek a románok?
Bár a román fél reakciója erősen túlzott, van alapja. Az újratemetés szervezésében ugyanis szerepet vállalt az Országgyűlés Hivatala, amit az ország harmadik közjogi méltósága, az Országgyűlés elnöke felügyel.
Az Országgyűlés Hivatalának tevékenységét a Házszabály 3. fejezete tartalmazza, ez azonban nem ruházza fel se kegyeleti, se kulturális hatáskörrel az intézményt. Nyirő József újratemetése legfeljebb a Hivatal nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó pontjába szuszakolható bele:
(4) A Hivatal az Országgyűlés két- és többoldalú nemzetközi kapcsolataival összefüggő hivatali tevékenység ellátása keretében:
a) közreműködik az Országgyűlés nemzetközi kapcsolatainak szervezésében;
b) biztosítja a kiutazó és fogadó delegációk felkészítését;
c) közreműködik a nemzetközi rendezvények előkészítésében és lebonyolításában.
Ezek viszont egyértelműen politikai feladatkörök. Ami azt jelenti, hogy az Országgyűlés Hivatala – bármit mondjon is Kövér László –, nem az író, hanem a képviselő előtt kívánt tisztelegni. Az előtt a politikus előtt, aki a végsőkig kitartott Szálasi mellett.
(A kép lelőhelye: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Nyir%C5%91_J%C3%B3zsef.jpg&filetimestamp=20120409174235)
Utórezgések
Lehet arról vitázni, hogy Nyirő József irodalmi munkássága milyen értéket képvisel, csak éppen nem érdemes. Az, hogy mikor milyen műveket olvasnak nagy számban az emberek, ritkán esztétikai kérdés.
Persze sokkal kényelmesebb megszervezni egy zarándokvonattal, huszárokkal ékes újratemetést, vagy ha nem jön össze, legalább az író-politikus hamvaival bújócskázni, hegyesen nyilatkozni, mint olyan viszonyt építeni ki a mindenkori román politikai erőkkel, hogy ne legyenek problémák pl. a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozásával.
Nyirő József újratemetését pedig intézhette volna a Szépírók Társasága, az Írószövetség, vagy akár az MTA is. De nem ők tették, hanem valamiféle rosszul értelmezett politikai nosztalgiából fakadóan az Országgyűlés Hivatala.
Nyirő József nem véletlenül Madridban hunyt el. Ha megéri a rendszerváltást, ugyanúgy nem jött volna haza, ahogy Wass Albert sem. Nem arról van szó, hogy nincs helyük a magyar szellemtörténetben, hanem arról, hogy a magyar állam képviselői milyen politikai értékek mellett teszik le a voksukat.
