Mozgalmas hónapunk volt. Először a Szolidaritás roppant meg – a múlt szombati tüntetésen alig 5-10 000 ember jelent meg a beígért 140 000 helyett. Röviddel ezután a Milla verte sikeresen padlóra magát, bár ők egyelőre még a lejtő tetején állnak. De a kormány hazai hívei is kifulladóban vannak, a mostani békemenet közel sem sikeredett olyan ütősre, mint a legutóbbi. Ugyanakkor Orbán Viktor változatlan tempóban száguld, és a 15-i tüntetés végre egyértelműen megmutatta a célt.
(A kép lelőhelye: http://www.hirado.hu/Hirek/2009/08/17/07/Orban_Viktor_tul_a_csucson_.aspx)
Orbán Viktornak nincs alternatívája
Bármilyen kínos is a nyugati típusú jogállam hívei számára, a jelenlegi parlamenten kívül és belül mozgolódó politikai erők mindegyike az orbánizmus higított vagy töményebb formáját kínálja. Az adófizetőkön kívül senki sem érdekelt a fékek és ellensúlyok rendszerének megteremtésében, se a politikusok javadalmazásának szabályozásában.
Ha az LMP ez utóbbi kérdésben akarna népszavazást – akár úgy, hogy a politikusok ne kereshessenek többet, mint a saját szakmájukban, akár úgy, hogy rájuk is a közalkalmazotti bértábla vonatkozzon – sokkal hitelesebb lenne a mostani kezdeményezése. Viszont a Fidesz 2008-as taktikájának követésével csupán protest-szavazási kísérletté silányították saját megmozdulásukat.
(A kép lelőhelye: http://index.hu/belfold/2012/03/13/hallgatassal_utne_agyon_a_fidesz_az_lmp-s_nepszavazast/)
Még mindig ott tartunk, hogy az egyes személyek iránti ellenszenv, és nem egy élhető rendszer iránti igény hajtja az embereket a szavazófülkébe. Amíg a Fidesz karaktergyilkos csapata biztosítani tudja, hogy ne Orbán Viktor legyen a leggyűlöltebb arc, a miniszterelnöknek nincs mitől tartania.
Vonzások és választások
Leginkább talán a Milla vergődésén látszik, milyen reménytelen a helyzet. A szórakoztatóipari szakemberekből, látványértelmiségiekből összeállt csapat először pár jól eltalált szlogennel és eladható arccal próbálkozott. Amikor nem jött be, megpróbálták elérni, hogy valakik összerakjanak nekik egy ütős politikai programot – nem tudták, hogy az ilyesmit nem a fecskék hordják össze.
Ezt követően visszatértek a saját terepükre, és meghirdették az alternatív köztársasági elnökválasztást, ami feketén-fehéren megmutatta, ugyanúgy építkeznek, mint hajdanán a Fidesz. Adott a beavatottak szűk köre, akik megpróbálnak maguk mögé tömeget verbuválni, csak mögéjük nem lökött milliókat a történelem, és magukat átmenteni kívánó pártállami potentátok keze.
Az egyszeri polgárnak azonban mindegy, hogyan hívják a miniszterelnököt. Nem a politikusok személye, hanem a politikai berendezkedés rendszere számít. Már megint jelszavakat és személyi garanciákat kínálnak intézményi garanciák helyett. Ebből fakad a szavazók apátiája.
(A kép lelőhelye: http://szartoriusz.blogter.hu/451147/szentcsalad)
Játék határok nélkül
Orbánnak nem kell aggódnia a belföldi riválisai miatt. A 15-i megmozdulás nem a hazai közönségnek szólt. A lengyel és litván importtüntetők jelzik, hogy a miniszterelnök Magyarország után az EU-t is a saját homokozójává akarja formálni. A tegnapi beszéd jól illeszkedik abba a sorba, ami a pápánál tett családi látogatással kezdődött, az EU-s zászlók kiretusálásával folytatódott, és a szabadságharc meghirdetésével vált egyértelművé. Orbán EU képe egész más, mint az Unió meghatározó politikusaié. Egy kereszténységen alapuló, konzervatív, markáns nemzetállamokból álló szövetséget képzel el, ahol egy hozzá hasonló politikus sikeresen keresztülviheti az akaratát. Tegyük hozzá: német és francia pénzen.
Orbán szokása szerint a változások veszteseiből álló tömeget verbuvál maga mögé. Ugyan nincs sok esélye, de ha sikerül a folyamatos lázongás állapotában tartani a perifériát, jelentősen javulnak a tárgyalási pozíciói.
A tegnapi beszédet külföldön sokkal jobban értették, mint itthon. Persze kérdés, talál-e elegendő támogatót magának. Szokása szerint kockázatos játékba kezdett, hiszen EU-s tárgyalópartnerei csak addig kötelesek egyenlő félnek tekinteni, amíg bent vagyunk az unióban.
Ha leszakadunk, onnantól az erősebb kutya diktál, és az biztosan nem mi leszünk.
(Foto: MTI)
