Napok óta kereng egy videó a neten: a hozzáfűzött szöveg szerint Juhász Oszkár gyermeke magyarázza saját rajzát, amelyen gárdisták gyilkolnak cigányokat. Az emberek lelkesen osztogatják, kommentálják, sőt még az Index címlapjára is kivergődött egy lagymatag poszt erejéig. Aki még nem látta volna, itt megnézheti.
Vártam, hogy felhördülnek a baloldaliak. Vártam, hogy felhördülnek a liberálisok. Vártam, hogy felhördülnek a jogvédők.
Megtörtént.
Mióta kipattant, hogy a gyöngyöspatai polgármester a választási kampány alatt polgárháborúról vízionált, Juhász Oszkár célkeresztbe került. A Jobbik ellenfelei azonnal megragadták az alkalmat, hogy letöröljék a politikai palettáról. Ez a gyerekrajzos videó ráadásul remekül példázza, hogyan képzeli Juhász Oszkár a maga polgárháborúját.
© BBC fotótár
A polgárháború árnyéka
Megjegyzem, egyáltalán nem meglepő, ha ma Magyarországon bármely felelős politikai erő mérlegeli egy esetleges polgárháború lehetőségét. A térség történelme a társadalmi robbanások sorozata.
Ahhoz, hogy elkerüljük, olyan társadalmi berendezkedés kell, amely képes a folyamatos korrekcióra. Erre szolgál a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere, a különböző társadalmi csoportok hatékony érdekképviselete, a folyamatos konszenzuskeresés kényszere.
1990-ben kaptunk egy esélyt, hogy változtassunk az addigi gyakorlaton. A politikai elit mohósága, képzetlensége és lustasága miatt elszalasztottuk a lehetőséget. Politikusaink nem végezték el a házi feladatukat: nem tanulmányozták a nyugati jogállamok gazdasági-, politikai-, és jogrendszerét, nem dolgozták ki, hogyan lehetne mindezt minél zökkenőmentesebben átültetni a magyar viszonyokra. Fontosabb volt, hogy rászívják magukat az állami forrásokra, és biztosítsák saját kivételezett helyzetüket. A tétova reformkísérletek – amelyek közül még az Alkotmány tartotta magát legtovább – lassan felőrlődtek a monolitikus államigazgatási gyakorlattal való folyamatos összeütközések során.
Az, ahogyan a FIDESZ bebetonozta saját hatalmát, hosszú időre lehetetlenné teszi a hatékony ellenállást. Sokáig kell gyűlniük a sérelmeknek, míg szétrobbantják az elmúlt két évben kialakított, végtelenül merev struktúrát. De amikor bekövetkezik, nagyot fog szólni.
© BBC fotótár
Egyenlők és egyenlőbbek
Nem kell egyetérteni Juhász Oszkár nézeteivel. Viszont gyereket felhasználni ahhoz, hogy kicsináljanak valakit, több mint gusztustalan.
Ez a videó számos sebből vérzik. Bár a gyerek értékrendje egyértelműen torz, megjegyezném, hogy annak idején mi is ugyanilyen lelkesen gyilkoltuk rajzainkon a németeket, mégse mészároltunk le egyetlen NDK-s turistát se. Azonban mindez mellékes. Egészen más a probléma.
© Raymond Depardon: Gyerekek a "fal építését" játsszák, Nyugat-Berlin, 1962
Ha ugyanis a videón Juhász Oszkár gyereke szerepel, az a gond.
Ha nem az ő gyereke van rajta, az a gond.
Ha a gyerek nem tudta, hogy felvétel készül róla, az a gond.
Ha a gyerek tudta, hogy szerepel, az a gond.
Ráadásul egy zárt közösségben örökre rajta marad a bélyeg.
Az a kérdés, milyen társadalomban akarunk élni. Olyanban, ahol az alapvető jogok mindenkit megilletnek, vagy olyanban, ahol ezek pusztán a velünk azonos nézeteket vallókat védik.
Vártam, hogy felhördülnek a baloldaliak. Vártam, hogy felhördülnek a liberálisok. Vártam, hogy felhördülnek a jogvédők.
Mindenki kussol.
Nagyobb a baj, mint gondoltam.
© Arthur Leipzig