Székhelyi József egri kitiltásának ügyében már minden elhangzott, sőt az ellenkezője is. Szépen dagad az ügy, nyilatkoztak az érintettek, történt feljelentés, van diplomáciai botrány, lesz vizsgálóbizottság, és minden, ami kell. Tapasztalataim szerint az ilyen ügyek háttere kibogozhatatlan, úgyhogy javaslom, koncentráljunk arra, ami látszik: úgyis ez a lényeg.

A tények

Az egri önkormányzat kulturális bizottságának ülésén a következők hangzottak el:

„Várkonyi György: Székhelyi nem jöhet ide…

Orosz Ibolya: Nem jöhet ide!

Várkonyi György: …mert egy SZDSZ-es, büdös zsidó…

Orosz Ibolya: Te mondtad! (nevet)”

Várkonyi György összefoglalta a helyzetet, és a kulturális bizottság elnöke megerősítette, hogy így van – ahelyett, hogy kikérte volna magának. Ennyi történt, nem több.

Tévutak

A legnagyobb szereptévesztésben a MAZSIHISZ van. Székhelyi Józsefet ugyanis nem a vallása, hanem a politikai szerepvállalása és a származása miatt tiltották ki az önkormányzati rendezvényről. Nem tudom, a színész mennyire vallásos – egyébként: ez az ő magánügye –, de az tény, hogy a zsidó vallás gyakorlásának nincsenek etnikai feltételei.

Téved a MAZSHISZ, amikor faji izgatás vádjával tesz feljelentést. Nem erről volt szó. Igaz, némi pedálozással lehet egy ilyen csavart is adni az ügynek, de ez a törekvés köszönő viszonyban sincs a valós problémával.

Téved a baloldal, amikor a Numerus Clausus megjelenéséről beszél. Bár kétségtelen tény, hogy önkormányzati döntésről van szó, ez azonban nem emelkedett törvényerőre. Noha a történet egy fokkal súlyosabb annál, mint amikor egy kocsmából kitiltják a cigányokat, de épp azért születhetett feljelentés, mert az önkormányzat döntése ellentétes a hatályos magyar jogrenddel.

Tévednek mindazok, akik szerint etikai problémáról van szó. Egerben ugyanis törvénysértés történt.

A szereplők

Bár a politika vonzódik a színművészekhez, a kulturális bizottság elsődlegesen ott hibázott, hogy túlzott jelentőséget tulajdonított Székhelyi József politikai szerepvállalásának. A színésznek egyébként körülbelül annyit ártott a bizottság döntése, mint Bakács Tibor Settenkedő a Pick szalámigyárnak.

Botorság lenne azt hinni, hogy Orosz Ibolya, a kulturális bizottság elnöke SZDSZ-es büdös zsidókat villásreggelizik. Főleg nem keresztény-nemzeti alapon. Ő csupán rosszkor volt rossz helyen. Csak egy újabb ember, aki tökéletesen alkalmatlan a feladatra, amit ellát. Ami azért kínos, hogy az adónkból kapja a fizetését. Ebből a szempontból ugyanabban a helyzetben van, mint bármelyik közmunkás.

A kutyát nem érdekli, hogy Orosz Ibolya hogyan vélekedik a zsidókról. Otthon, baráti körben. A véleménynyilvánítás szabadsága őt is megilleti. Magánemberként. Közalkalmazottként viszont már nem csupán a választóit képviseli, hanem az állampolgárok egészét. Pártállásra való tekintet nélkül. Amíg a közpénzekből kapott fizetése az egzisztenciájának alapja, kényesen ügyelnie kell a törvények betartására.

A kultúrára szánt közpénzek elköltése az önkormányzat hatásköre és feladata, ugyanúgy, ahogyan az Új Színház esetében is. A képviselők viszont nem szelektálhatnak származási alapon.

Orosz Ibolya természetesen tudja, hogy hibázott, amikor nem utasította vissza Várkonyi György szavait. A hangfelvétel kipattanása óta bőven lett volna módja, hogy elnézést kérjen, és beismerje a hibáját. Nem tette meg.

Ezért kell mennie.